A magma ikonográfiája

Ha a kultúra és mûvészet több, mint felszíni momentumok láttatása, tehát életünk minõségének alakulásáról ad hiteles képet, akkor anyagi és szellemi produktumaink együttes kikristályosodása adhat igazi teljesség-érzetet. Ez valósulhat meg egy bank falai között a képzõmûvészettel: a Raiffeisen Galéria Kopasz Tamás közelmúltbeli mûveinek ad otthont.

Egy emberléptékû, de impozáns, üzeneteket is hordozó tér, mely szerencsésen teremt kapcsolatot a képekkel. A reneszánsszal dacoló Savonarola Sienájának építészetére emlékeztet némiképp a horizontális arabesque felület-tagolást hangsúlyozó bank-enteriõr, váltakozó fehér mészkõ és sárgás faborítású sávjaival, melyre egyensúlyt teremtõen reagál Kopasz festményeinek markáns, komor, ortodox vertikalitása. Mûveit is mintha valami intellektuális dac hívná életre, vagy legalábbis fûtené.

Kopasz képzõmûvészeti munkássága az anyag vallatásának intellektuális, de profánul nyers mivoltáról tanúskodik. Képei transzcendens (vagy infernális?) hõt árasztanak, s elhamarkodottan azon miniatúra-készítõ szerzetesek rokonának tekinthetnénk, akik minden vonásukat az ördögön ejtett sebnek tulajdonítottak. De Kopasz inkább a kurdok azon részének cinkosa, akik még sámánisták és azt vallják, nem a mindenáron jó istenekkel kell barátkozni, hanem a nehezebb pólus, az ördög bizalmába érdemes férkõzni.

Képeinek egyik legfõbb eleme, a gesztus, a képalkotás évezredes történetében igen kevéssé volt meghatározó tényezõ, az úgynevezett modernizmus tette azzá, a XX. század második felében vált esztétikai minõséggé, telt meg spirituális-intellektuális tartalommal. A honi képzõmûvészetben Kopasz Tamás az egyik igen markáns, következetes és párhuzamos festészeti-plasztikai tevékenysége révén sokoldalú képviselõje e jelhagyási metódusnak. Érdemes megismerni korábbi és legújabb antropomorf, de mégis szabad képzettársításokra ösztönzõ plasztikáit, fém-gyûréseit: súlyos, drámai történések, metamorfózisok tetten ért, megdermesztett szüleményei, végkifejletük mégis könnyed áttörtséget, lélegzõ anyagiságot, frivol vagy szárnyaló tekergést modellez. Kopasz keze alatt - amint képeinek egymásra-egymásba oltott festékrétegei is - a gyári fémmegmunkáló eszközök is szellemi tartalmak interpretálóivá válnak. Anyagrétegei, ha nem is geofizikai értelemben, de a magma izzását, így üzenetét hordozó ikonográfia elemei.

Mint a legtöbb alkotó, Kopasz Tamás mûvei is bepréselhetõk az ismerõsen csengõ trendek némelyikébe, az absztrakt expresszionizmus, a lírai absztrakt, az informel világába. Amint Teofan Grek is tartozott valahova, de a túlságosan szigorú, kontemplatív hézükhasztákhoz képest expresszív, formabontó, individualista volt. Mondhatni dacosan lírai és - legalábbis munkáiban - szenvedélyesen intellektuális, Kopasz is efféle.

Csupán sejtéseink lehetnek, egy XXI. század eleji mûvésznek mit jelent King Kong kapcsolatkeresése, ha egyik sorozatának ezen ellentmondásos gorilla-óriás nevét adja? Kohézióit vesztõ társadalmunkban a vonzások, taszítások és gátak miféle mitológiai szüleménye ez, s miként ölt testet vizuális választ firtatók kérdésére? "King Kong kendõje (vera icona) a festõ kezébõl? De vajon kinek vagy minek a királya ez az arctalan pantokrátor? Az életé vagy a halálé? Kegyetlen isten? Túlél bennünket is?..." - elmélkedik Szegedi-Szabó Béla, Kopasz egyik barátja a sorozat kapcsán. King Kong alakját Kopasz Tamásnál tekintsük a beteljesül(het)etlen vágy megtestesítõjének, az elérhetetlen szimbólumának is.

Rejtõzködõ címû sorozata a tényleges képi imagináció és eltûnés illetve feloldódás problémáját kutatja. A széria komoran izzó sötétjének csak néhány gesztus-részlete hordoz fényt, ezek az "ikonok", (talán egy túl nagy fény-dózistól?), beégtek, a fényt legbelül rejtegetik. "A nemlét mezsgyéjétõl erõteljesen elrugaszkodó, magát mégis a rejtezés állapotában elgondoló mûvész életjelei ezek a képek, szorongás és hamisítatlan öntudat egymásnak feszülése."- ahogy a mûvész fentebb idézett barátja fogalmaz.

Ulappa és Salzburg munkacímû kollekciói elmélyült alkotómunka-bizonyítékok, az anyagban alámerülés önfeledt helyeit tételezik, hideg-meleg fényû sarak rendezõdnek rajtuk kommunikatív, élõ alakzatokká. Itt is energiagócokkal szembesülünk, kavargó centrumokkal és perifériákkal, a hûlõ magma stációival. Kopasz képei, készítette bár õket Észak -vagy Nyugat-Európában, Közép-kelet-európai olvasztótégely öntvényei, hiszen csak errefelé gyûjthet az utas ennyi gazdag struktúrát-faktúrát az "archaizálódó" vonatablakokról.

Kopasz Tamás képei test-és szellem-meleg alkotói matéria olvadt szerkezetekké váló konstrukciói. Nyers hevületüket azonban helyenként finom por ezüstösen tompa fénye lepi be (például: Ezüst széria és Reneszánsz címû sorozat). Nevezhetjük patetikusan kozmikus pornak, Szabados György Adyton címû lemezérõl "világpornak" is, de ez talán inkább Pompei megkopott fényének évezredes vulkáni pora.

 2004 09.08.                                                                                                                                                         Tolnay Imre