"Megteremtjük a Harmóniát..."

Óbermayer József
1956-2006

Győr belvárosi életteréből tekint a világra az ezerkilencszázhetvenes
évek Magyarországán ez a nyugtalan, jónövésű, nyurga fiatalember.
Sváb gyökerű apa és Alföldről származó anya elsőszülött fiaként látja
meg a kissé gyárkéményfüstös, vidéki megyeszékhely napvilágát.
Az erősáramú szakközépiskola nyújtotta pálya nem lehet vonzó egy magát
felmutatni, megteremteni akaró egyéniségnek. Az értelmiségi
presszóasztalok helyi szobrászai, költői, grafikusai nagy hatást
gyakorolnak rá, mégsem követi egyiküket sem! Ecset, szénrúd, véső vagy
toll helyett a fotográfia objektívét emeli fel. Vászon, papírlap, kő
vagy bronz helyett a fényérzékeny ezüst-halogenid emulzióra, emulzióba
transzportálja a világot. A látnivalót. Amit ő lát meg nekünk. Amit ő
lát meg helyettünk. Amit ő akar hogy lássunk! "Muszáj-Herkules"-ként űzi
bele magát mindenbe: kiállítások, fotószakkör, Fiatal Alkotók
Csoportja...
"Mintha film peregne..." Így kezdődik egy kiállításának katalógusa,
nagyon találóan és sokat sejtetően. És a film pereg. Pergése Budapestig
rántja röpke időre. Itt a Nagy Elindulás, a Nagy Kihívás, a Nagy
Remények ideje! Egy nagyjátékfilmben, egy magyar krimiben dolgozhat.
Standfotós az "Áldozat" címet viselő Mafilm-es produkcióban, 1979-ben.
Családi tragédiák, filmgyári intrikák, katonai behívó és az áldatlan
pesti albérletezések feszültségei kikezdik egészségét, elszívják
energiáit. Ezek élete filmjének első komolyabb repedései, szakadásai.
Szülővárosába visszatérve sem találja már helyét. Később ezért is próbál
a Magyar Televíziónál és a Movi-nál munkát vállalni. Hátha! De számára a
fővárosi életforma elviselhetetlen hosszabb távon. Hiába jelennek meg
munkái az akkori idők legprogresszívebb lapjaiban, többek között a Mozgó
Világban és az ÉS-ben. Terveit, céljait, elhatározásait lehűti az anyagi
létbizonytalanságból eredő kiszolgáltatottság és a világ jobbá
formálásába vetett hitének megrendülése.
Apja halála után anyja visszaköltözik az Alföldre. A belvárosi lakás
helyébe a lakótelepi, második emeleti panel lép. És elkezdődik az
ingázás korszaka Győr és Abádszalók között. Hosszabb időt a tanácsi
bérlakásban képtelen eltölteni. Nyugalmat jelent a Tisza-tó melletti
falu, az egyszerű, romlatlan vagy annak hitt falusi emberek társasága.
És Marika néni, az anya közelsége.
A fehérre meszelt, vályogfalú, fatornácos parasztházban néha lázas munka
folyik az asztalnál. A Győrből postán érkező, antikváriumokban túrt
színes hetilapok, magazinok képeit lapozva, ollózva, vágva és ragasztva
egy régi-új műfaj ölt testet. Képi elemeket addigi helyükről kivéve,
azokat egy vizuálisan gondolkodó, rendező elv alapján, egymásra vagy
egymás mellé illesztve nyer más jelentést az elkészült mű,a nyomat, a
montázs.
A huszadik század első évtizedei után a fotómontázs, mint kifejezési
forma, újbóli felfedezést és újbóli bemutatkozást nyer Óbermayer József
jóvoltából. Hogy széttört életének, saját vágyainak, szerelmeinek,
szenvedéseinek egy-egy darabját képeiben rakja össze. Egy másik
idősíkon, számunkra még ismeretlen dimenziókban. Ezért talán első
látásra nehezen értelmezhető a jelrendszer, amit alkalmaz.
Engedjük a hangulat erejétől sodortatni magunkat, engedjük át magunkon a
képek impulzusainak áramlását.
Most az utunk a véges-végtelenbe vezet, a madarak egyszerre vannak fenn
és lenn a tértelen-térben, az univerzum csillagképeinek új dimenzióiban.
A légies, meztelen testek egyszerre földöntúliak, plátóian
elemelkedettek és mégis buján hús-vér pornografikusak. Átjárás van a két
világ között, illetve inkább átlibbenés, átrepülés, átfolyás... De talán
átjárni sem kell, nincs is honnan hova. Hiszen időtlenség van,
határtalanság van. Egyszerűen ott levés van, jelen időben. Megszűnik
minden időkényszer, nem értelmezhető a múlt és a jövő... Részei és
létrehozói vagyunk a világegyetemnek, beavatottak lehetünk az alkotás
misztériumába. Óbermayer József kitárul felénk, hogy közösen teremtsük
meg a harmóniát.
Induljunk el felé, a képeiből áramló, időtlen borzongás sugarán. Ő
mindenét adja, amije van, és mindenét megosztja velünk, amit alkotott
földi életében. 2007.december 2-án akár lehetne 51 éves is.....

Hadarics Gábor, Budapest. 2007.október 15.