Novotny Tihamér

A XX. századi mûvészet több olyan törekvését ismerjük már, ahol a festés, a tágabb értelemben vett képzômûvészet, valamilyen módon közvetlen ül összekapcsolódott a szertartásszerû, aurateremtô cselekvéssel. Pollock akció-festészetét, Beuys "társadalom-szobrászatát" lehetne a legkarakteresebb, a legnagyobb hord erejû példaként említeni.De jó néhány meghökkentô hazai megnyilatkozást is az emlékezetünkbe idézhetnénk. Közülük talán az egyik legmegrendítôbb, halálosan élô rítus, Altorjai Sándor utószülött, hátrahagyott manifesztuma: saját beszélô képe volt.Vagy Klimó Károly mindig valami morális élmény és felelôsségérzet materiális lecsapódásaként felfogható, ugyancsak rituálészerû, expresszfv anyagharc képeivel is példálózhatnánk.Kopasz Tamás most kiállított aranykor-ciklusát közvetlenül megelôzô képei még valóban erôsen emlékeztetnek bennünket Altorjai Sándor és Klimó Károly mûveire. Ezeken a tépett, roncsolt, bekeretezetlen szegélyû munkáin egyaránt találhatunk viaszt, égetett technokolt, írástöredéket, fotóapplikációt, rongydarabot és fekete-fehér, vörös, barna, arany-ezüst színeket gesztusszerûen alkalmazva.Most meglep bennünket a frissen kiállított határozottan elkülöníthetô, egymást elôfeltételezô és egymással szervezen összefüggô négy tételének magas színvonala. Az eredmény természetesen nagyrészt Pollock technikájának megfigyelésén, az "ellenôrzött automatizmuson" alapszik. Tudniillik a klasszikus szürrealizmussal ellentétben, itt a formálás és az indulattársítás közötti kapcsolat közvetlenebbé, a visszacsatolási idô pedig rövidebbé válik. Erôs az ösztönmûködés, nagy az esetlegesség kockázata, mégis uralkodni képs a tudat a keletkezés és a kifejlôdés, tehát a kép pozitív növekedése fölött.Nem véletlenül történt a három festô munkásságának kiemelése, hiszen Kopasz Tamás tevékenysége egyértelmûen az általuk képviselt stílus okhoz és technikákhoz kötôdik. Fdestészete vállaltan és ösztönösen is ide nyúlik vissza.Bár az is igaz, hogy fôiskolai évei alatt hatottak rá Filep Sándor fôleg Lakner László korai festészetét (Rembrandt-tanulmányok) felelevenítô és átszeméyesítô munkái is. Sôt valószínû, hogy eljutottak hozzá, ha másképpen nem is, de legalább a 60-as, 70-es évek legendáin és katalógusain keresztül Konkoly Gyula olajfestékkel lecsurgatott, átmaszatolt zsákvászonból, fából, mûanyagból applikályût alkotásai és Tóth Endre a francia és olasz "plakátosokra" emlékeztetô gesztus-felületbe ragasztott fényképei, s Rauschenberg-szerû popos, tasisztikus képei is.Most viszont Kopasz egy meglepô szerves fordulattal meglehetôs szintésit teremtett legújabb festményciklusában. Vagy még pontosabban fogalmazva, megteremtette a "Részleteket az Aranykorból" elnevezésû, összefogalaló jellegû hôskorszakmementóját. Mint ahogya címben is találóan utal erre , talán ösztönösen, talán tudatosan , szublimált végeredménnyé kívánta tenni az akció-festészetet, a tasizmus és az expresszív mediális szemléletû képzômûvészet családfáját.Fiatal kora ellenére nem kis bátorsággal és magára találással, mitha saját aranykorává akarná avatni e felmagasztosult hôsi korszak indulatait, mintegy fonákjára fordítva a lepergett eseményeket, metaforikus aranyfüst lecsapódássá párolva az élmény-emlékeket. Tautologikus szintézise mindenesetre egy látszólag visszaveitett végkifejletet eredményez, s hajdani múlt jövô idejének beköszöntését, bár tudjuk, az igazi aranykor, csak egy hajdan volt "belle epoque" lehet, olyan korszak, amelyben az embere k nem ismerték a bûnt és a gondokat, s boldogan éltek. De lehet, hogy nála az arany színnek csak személyes pszichológiai vonatkozásai vannak. Nem tudjuk eldönteni, hogy ezzel felidézte-e a múltat, vagy csak a jövô (jövôje, jövônk) múltidejévé tette a jelent?

Kiállított ciklusának elsô tételét grafikus jellegûnek nevezhetnénk. Erre utalnak az automatizmus és a tudatos kiválasztás útján képre kerülô szövegtöredékek és szövegrészletek is,"közönséges", "nem is egészen közönséges, de így is születik gyerek". "A személyazonosítás, daktiloszkópia. az a tudományos eljárás, ahol a tenyér és az ujjak bôrfodorrajzolatát személyazonosítás céljából vizsgáljuk." A képek grafikus jellegét a sikszerûséggel is hangsúlyozzuk.Ezután a repetitív ihletésû képek következnek. A földre fektetett vászonra körüljárható módon már szórás, fújás, ragasztás útján, ismétlôdô ritmusban kerülnek fel a két fô princípium elemei: az aranypor és a hajcsomók. A méretek ezzel együtt növekednek.A harmadik tétel imágóit a szerzô "modern rituálék"-nak nevezte el. Új metaforikus és szakrális cselekvéssor végeredményeként jelennek meg a mustármagok, rizsszemek, az uralkodó arany színnel ellentétet alkotó vörösbarna lekvárfoltok, s a képen átúszó rézlemezbôl formált aranyszigetek.

Végül az "ôskori rituálék"-nak titulált negyedik tétel zárja a ciklust. Itt bronzkori kardra, késre, fegyverre emlékeztetô aranyozott, karcolt rézlapok tapadnak fenyegetôen a vászonra. Ezeken az állüképeken uralkodóvá válik az asszimetria. A festmény egyik felén lefelé csurgó vasklorid marta bronzzöld vérû erek bontják meg a kép felületi egyensúlyát.Kopasz képein sehol sem találunk horizontmetszetet. A felületek körbejárhatóan kitöltöttek. Festményeinek szinte fogalminak minôsíthetô érzéki arany terét nem lehet a valódi térrel összekeverni.Ugyanakkor festményei a meggyalázó húgy- és vasklorid maratás ellenére az arany alkimista színével megôriznek és megteremtenek egy bizonyos ünnepélyes, "imago dissimilis", képileg semmire sem hasonlító hangulatot: az "arany csendet", melyben üzenetközlô szünetjelekként bukkannnak fel az emlékezés fénylô aranyszigetei és csapzott, zsombékos hajcsomói. Képei túlmutatnak a pusztán érzéki, tisztán formális, tárgynélküli festészeten.

A közönséges méreteket jóval meghaladó vázsnai a személyes önmegvalósítás hangulatdrámáinak és ösztönkitöréseinek játékt ereivé válnak. A szórás, a fújás, a kaparás, a folyatás, a csurgatás, a szétkenés, a ragasztás a kisgyermekkori orális és anális cselekvéskényszerekkel állíthatók párhuzamba. "A gyermekek az emberi ürülékkel és vizelettel kapcsolatos eredendô ösztönérzetet, melyet a tisztasági követelmények elfojtottak, csak az informel révén törhetett ismét a felszínre és találhatta meg útját az érzéki tudatba". (Hermann Nitsch) A szürrealizmus, a gesztus és a tasizmus automatizmus-technikája megnyitotta az elfojtott ösztön- és tudatalatti-én kitörésének útját. Olyan dionüzisztikus mûvészet ez, amely a psziché mélyebben fekvô rétegei iránt érdeklôdik.

Mindemellett Kopasz hisz a festészet látomásos, metaforikus voltában. Ösztönös alkímiát mûvel az anyaggal. Jelei, anyagi, metaforikus jellegükön innen, csupa index típusú jelek. Vagyis egy-egy dolog logikus elôzményeire utalnak, ahogy például a füst jelzi számunkra a rejtôzködô tüzet. A haj például képeinek archemédeszi pontja.A haj a modern pszichoanalízis szerint a megkapaszkodás passzív szerve, féltett kincs: az erô, a biztonság, a ragaszkodás szimbóluma, de eltávolítása elszakadási ját ék is egyben, súlyosabb eserben: dráma vagy tragédia. A haj a primitív, a természeti népeknél, a népszokásokban az egész embert helyettesíti.A hadifogoly, a rab számára a frusztrációs fonal a haj, a nehezen megôrizhetô identitás vékonyka Ariadné-fonala, amelybôl szentképet, óraláncot és szerelmi jegy ajándékot: gyûrût, nyakláncot és karperecet egyaránt lehet készíteni. A haj lehet csupán emléktárgy: könyvbe, borítékba, fiókba helyezhetô sz uvenír, de a hajvágást mindenütt az elszakadással kapcsolják össze.Az Iliászban rabszolgák lenyírt hajukkal fedik be a holttetemet, s Akhilleusz haját tépve-csúfítva gyászolja barátja, Patroklosz halálát."A Hudson-indiánok elhalt fiaik sírja fölött égették hajukat, a sziúknál az özvegy a haját az alatt a fa alatt égette el, amelynél a férje és a gyermeke hulláját elhelyezték".(Hermann Imre)A hajvágás jelentése tehát: a régi élettôl való elszakadás, elválás a múlttól, alapjában véve az anyától, s ez Kopasz Tamás fiatal korával éppen egybevág, és szerencsés esetben egybeesik a libidó aranyszarvasának aranycsörtetésével is.